Axonometria

Tudományos irányzatok

A XX.sz. második felében a művészek egy része a tudományos optikai felfedezések eredményeit ötvözte sajátos hatású képeik elkészítéséhez.A szerkesztés művészete már a 1920-as évek konstruktivista törekvéseiben is fellelhető. Az 1950-es évektől a szerkesztés és a színek optikai törvényeit figyelembe vevő művészeti irányzatok   remekül érvényesítik az axonometria törvényszerűségeit. 

Az axonometrikus ábrázolás segítségével a térbeli alakzatról térhatású képet készíthetünk. A képet egy térbeli derékszögű tengelyrendszer segítségével állítjuk elő, mely a helyzetétől függően lehet egyméretű, kétméretű és frontális.

1.      Egyméretű (izometrikus) axonometria:

Az egyméretű vagy izometrikus axonometriában a tengelykereszt x, y és z tengelyének egymással bezárt szöge 120°. A z tengelyfüggőleges, így az x és az y tengely a vízszinteshez képest 30°-os szöget zár be. Az ábrázolni kívánt forma méreteit mindhárom irányban teljes nagyságban, tetszőleges hosszegységgel kell felmérni. Az egyméretű axonometria a tárgyat nagy rálátásban mutatja, így a felső lapon levő részleteket lehet szemléltetően bemutatni. A tengelyek azonos hajlásszöge, a valódi méretek felmérhetősége és a praktikus vonalzóhasználat következtében gyors szerkesztést tesz lehetővé.

   

Victor Vasarely: Hexa 5 

 Victor Vasarely: Gestalt 3 year 1970

2. Kétméretű (dimetrikus) axonometria:

A kétméretű vagy dimetrikus axonometriában a z tengelyt megtartjuk függőlegesnek, a vízszintes tengelyirányokat pedig 1:8 és 7:8 arányú lejtéssel rajzoljuk meg. Így az x tengelyt 97°-ra, az y tengelyt pedig 131°30'-re rajzoljuk a függőleges z tengelytől.Az x és az tengelyekre a hosszméreteknek megfelelő méreteket, míg az y tengely irányában csak a méret felét kell felmérni.

A tengelyrendszert szögmérő nélkül is meg lehet szerkeszteni, tetszőleges hosszegység felvételével. A kétméretű axonometrikus kép a valóságot legjobban megközelítő általános képet ad, de a tengelyek kirajzolása megnehezíti a szerkesztést és a rajzi kivitelezést.

3. Frontális axonometria