Olümposzi istenek

      Dodekatheon, azaz a tizenkét olümposzi isten a görögök festői szépségű  hegyén éltek elképzelésük szerint.Életörömmel teli játékosságuk olümposzi derűbe fonta a világot, de nem rejtették el az emberi lét fájdalmas valóságait sem. A mítoszok kialakulása  már évszázadokkal Homérosz és Hésziodosz előtt elkezdődött, sőt valószínűleg elég magas fokot ért el. Azonban mégis Homéroszé és Hésziodoszé az érdem, hogy változatainak végtelen lehetőségeiben felismerték a mítoszok jelentőségét és nagyfokú művészi tudatossággal használták ki lehetőségeit és alkották meg költői alkotásaikat, amelyek fő forrásai lettek a görög mitológiának, s amelyek a mítoszok újabb és újabb lehetőségeinek kibontakozására ösztönözték az utánuk működő költők egész sorát.

Olümposz-hegy

A görögök összesen tizenhét különböző istent tiszteltek az olümposziak között, de egy adott időben számuk sohasem haladta meg a tizenkettőt. Zeusz, Héra, Poszeidón, Arész, Hermész, Héphaisztosz, Aphrodité, Pallasz Athéné, Apollón és Artemisz mindig az első a tizenkét isten között szerepelt, Hesztia, Déméter, Hermész,Dionüszosz egészítik ki a sort.

Olümposzi istenek

 Zeusz

A római mitológiában Jupiter,a görögöknél Zeusz  az istenek és a mindenség királya. Zeusz a mitológia szerint,Kronosz (Szaturnusz ) titán és Rheia titanisz fia. Kronosz,mivel megjósolták neki hogy fia ugyanúgy le fogja taszítani trónjáról ,mint ahogy ő tette atyjával Uránusszal,első öt gyermekét,születésük után lenyelte. Rheia,hogy legkisebb gyermeke elkerülje ezt a sorsot, Zeuszt Kréta szigetén szülte meg,Kronosznak pedig egy bepólyált követ adott a csecsemő helyett. Miután felnőttek,Zeusz megszökött két bátyjával Poszeidónnal és Hadésszel , majd a sorshúzás által kapta meg Zeusz a birodalmat az ég felett,Poszeidón (Neptunusz) a vizek felett és Hadész (Plútó) az alvilágot uralta.

 Zeusz

 

Zeusz fölött csak a sors uralkodott, mint erősebb nála,ő maga pedig a sors védője és végrehajtójává lett. Így lett Zeusz az isteni és emberi jog védelmezője, hatalmat adott a királyoknak, szilárdította a rendet és a törvényt,az eskü tanúja és védője ő,aki megbüntette az igazságtalanságot és mindent tudott. Zeusz előrejelezte a jövőt is,természeti jelenségekkel,álmokkal, jóslatokkal Ő volt a legfelsőbb bíró, az ő trónja mellett álltak az ügyek és a béke istennői.

Zeusz és ganymede

 Héra 

Zeusz felesége, az istenek királynője, a menny és a csillagok, a házasság és a hűség istennője. Neve feltehetőleg „oltalmazót”, vagy „úrnőt” jelent. Héra asszonyi istenségének csak egyik megmutatkozása a Föld, mely tavasszal boldog nyugalommal várja a termékenyítő esőt. Ő a felesége a világ urának s minden vonatkozásban az olimposzi tökéletességgel megvalósult asszonyiság. A kakukk mellett a páva is a szent madara, s ez Héra pompázó asszonyi szépségét, "páváskodó" asszonyi hiúságát fejezi ki. A tehén nagy, barna szemében viszont az anyai tekintet nyugalmát és mélabúját látták, ezért Héra asszonyi szépségét más oldalról  "tehénszemű" mellékneve jellemzi akkor is, amikor a nép emlékezetéből régen kihullottak a régi, állat alakú (theriomorf) istenek. Nehéz órájukban Héra segítségét várták az anyák. Anyai büszkeséggel leginkább Hébére, az "ifjúság" istennőjére tekint. A képzőművészetben érett asszonyként ábrázolták, attribútuma a királyi pálca és a kakukk, amely a szent madara volt. Állandó jelzője a "tehénszemű".

 Héra

Héra gyermeke Árész, a háború istene,és a csúf,  sánta Hephaisztosz, az istenek kovácsa is.  Házasságát istennőként védelmezi, óvja. Zeusz kicsapongásait nemcsak féltékenyen  szemléli, hanem vetélytársait, a szépséges nimfákat, földi asszonyokat, királylányokat sokszor kíméletlenül meg is bünteti. Rendszerint átváltoztatja,  vagy  kegyetlenül üldözi őket.

 Poszeidón

Poszeidón

Rheia és Kronosz  gyermeke, Zeusz, Héra,Hesztia, Déméter, Hádész testvére. A tengerek, folyók ura. A küklópszoktól és a százkezűektől kapta a háromágú szigonyát, mikor Zeusz kiszabadította őket. Ezzel a szigonnyal tudja felkorbácsolni vagy lecsillapítani a hullámokat; az ő jó- vagy rosszindulatától függ a hajósok élete. Poszeidón ábrázolása olyan, mint a szeszélyes Égei-tenger - hol nyugodt tekintély, hol nyers erőszak jellemzi. Ő az erő megtestesítője, a vele kapcsolatos történetekben sokszor tűnik fel ló vagy bika, mint az erő jelképe. Ló-hősöket (mint a szárnyas Pegaszosz) Poszeidón gyermekeinek tartanak. Athén városáért egymással vetélkedett Poszeidón és Pallasz Athéné. Poszeidón belevágta a szigonyát az Akropolisz sziklájába, ahol egy forrás tört föl - de sajnos sós vizű volt, mint az isten egész birodalma, tehát a város lakói nem vehették hasznát. Athéné egy olajfát ültetett el, ami hasznos ajándéknak bizonyult, ezért a város fölötti védnökség az övé lett. A szent helyen, ahol ez történt, az Erektheion épülete áll.

 

 

 

Árész

 

 

 

Árész